Keményítő és Betadine® reakciója
Szükséges anyagok és összetevőik:
Nincs a kísérlethez hozzárendelve kapcsolódó alapanyag és összetevő.
A keményítő és a jód között lejátszódó ismert reakció Betadine®-nel is végbemegy.
Anyagok: frissen készített 1%-os (m/v) keményítő-oldat, Betadine®-oldat, Lugol-oldat (10 g oldat 0,5 g jódot és 1 g kálium-jodidot és 8,5 g desztillált vizet tartalmaz), desztillált víz.
Eszközök: kémcsövek, kémcsőállvány.
A kísérlet végrehajtása: Egy kémcsőben a keményítő-oldathoz öntsünk a Lugol-oldatból. Egy másik kémcsőben ugyannyi keményítő-oldathoz csepegtessünk Betadine®-t és hasonlítuk össze a két kémcsőben levő oldatok színét. Két további kémcsőben hígítsuk húszszorosára a két oldatot és figyeljük meg a színüket.
Tapasztalat: A keményítő-oldat jóddal kék színű zárványkomplexet képes mindkét reagenssel, ez hígítás után is látható, de a színek intenzitása eltérő: a Lugol-oldattal képzett komplex színe mélyebb.
Magyarázat: A keményítő és jód között lejátszódó ismert reakció Betadine®-nel is végbemegy. Az egyetlen lényegi eltérés a reagensben található jódkoncentrációból származik: a keményítő-jód komplex színe halványabb, de ez csak nagyobb hígítás után számottevő. A kálium-jodidos jódoldat, vagy más néven Lugol-oldat a legtöbb esetben úgy viselkedik, mintha a jód vizes oldata volna (a jodidionok a jód oldódását segítik elő a I- + I2 ⇄ I3- folyamatban). A Betadine®-oldat poli(vinil-pirrolidon) és jód komplexe. A több bonyolult egyensúly miatt az ebben az oldatban jelen levő szabad jód koncentrációja lényegesen kisebb, mintegy 10-4-10-6 mol/dm3 (az oldat koncentrációjától függően). Ennek megfelelően a keményítővel képzett zárványkomplexének a színintenzitása is kisebb a Lugol-oldathoz viszonyítva.
Biztonsági tudnivalók és hulladékkezelés: A kísérletben használt oldatok vízzel hígítva a lefolyóba önthetők.