Az ezredforduló a magyar oktatásügy számára nem csupán szimbolikus fordulópont, hanem egy hosszú adaptációs folyamat kezdete is. Ebben a folyamatban egyre nagyobb szerepet játszik a pedagógiai kutatás és a fejlesztés. Ezért különösen aktuális a számvetés, a magyarországi neveléstudomány évezred végi helyzetének áttekintése. A kötet nem vállalkozik a pedagógia összes részterületének bemutatására vagy valamilyen enciklopédikus rendszerességre. A hét nagyobb blokk azonban, mely az egyes fejezeteket tematikus csoportokba foglalja, lehetőséget kínál a neveléstudományi gondolkodás reprezentatív áttekintésére. A könyv harminckét fejezete jól szemlélteti a magyarországi pedagógiai kutatás sokféleségét. Az első témacsoport fejezetei közvetlen módon elemzik a neveléstudomány, a pedagógiai kutatás problémáit, bemutatják azokat a fogalmi kereteket, amelyekben a nevelés, a kutatás és a társadalmi folyamatok kapcsolatát értelmezni lehet. A második és a harmadik rész a pedagógia két fő területével, az értelmi és a szociális fejlődéssel, az oktatás és a nevelés tudományos hátterével foglalkozik. A negyedik, legtöbb fejezetet összefogó rész az oktatás tartalmaihoz, az egyes műveltségi területekhez kapcsolódik. Az ötödik rész a szabályozás két fő formája, a tágabban értelmezett tantervfejlesztés és a pedagógiai értékelés egyes fejleményeit elemzi. A hatodik rész az oktatás és kutatás infrastrukturális dimenzióiba, a tankönyvek, a taneszközök és a szaksajtó világába nyújt betekintést. Végül az utolsó rész két fejezete a közelmúlt történetének máig nyúló hatását és a neveléstörténet múltat és jelent összekapcsoló szerepét illusztrálja.