Bevezetés
 
 

A magyar iskolarendszer hatékonyságának megítélését szélsőséges nézetek jellemzik. A tanulók tudásáról egymásnak gyökeresen ellentmondó állítások fogalmazódnak meg: egyrészt gyakran idézik a tanulmányi versenyeken és a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokon elért jó eredményeket, másrészt az ezeknek ellentmondó hétköznapi tapasztalatokat.

Lehet-e egyidejűleg mindkét álláspontnak reális alapja? Úgy tűnik, mindegyik vélemény mellett tudunk érveket felsorolni. Számos nemzetközi összehasonlítás bizonyítja, hogy a magyar tanulók teljesítményei világviszonylatban is kiemelkedőek. Különösen az általános iskola végén matematikából és természettudományokból érnek el tanulóink kiváló eredményeket. Hosszú ideig matematikából csak néhány ázsiai ország előzött meg bennünket, és volt olyan időszak, amikor a természettudományokból a magyar általános iskolások vezették a mezőnyt. Nem volt rosszabb a helyzet a gimnáziumok tekintetében sem, bár a középfokú oktatás eredményeinek összehasonlításában komoly gondot jelent, hogy nálunk az egyes évfolyamoknak csak a kisebbik hányada jár az igazán széleskörű általános képzést adó gimnáziumokba.

A pedagógusok és a szülők ugyanakkor nem látják igazolva a kiemelkedő eredményeket. Tanárok mindennapos tapasztalata, hogy a gyerekek nehezen értik, amit olvasnak; kémia vagy fizika órákon nem tudják azt, amit matematikából tanultak, és matematikaórán még tudtak. Nem tudnak egy egyszerű arányossági feladatot megoldani, ha azt nem az iskolában megszokott módon fogalmazzuk meg. A természettudományok sok éves tanulása után is képtelenek egyszerű hétköznapi kérdések tudományos szempontú elemzésére. Még az egyébként jó tanulók is gyakran leblokkolnak, ha tudásukat újszerű helyzetben kell alkalmazniuk.

E könyvben ezeket az ellentmondásokat vesszük közelebbről szemügyre. Egy széleskörű felmérés adatait elemezve bemutatjuk, mit is jelentenek konkrétan az előzőekben felidézett ellentmondások. Mit tudunk azokról mondani, ha a számszerű eredmények, a statisztikai tendenciák nyelvén fogalmazunk? Amint a következő fejezetekből kitűnik, az ellentmondásoknak valós, tényszerű alapja van. Megmutatjuk ugyanakkor azt is, hogy a kognitív pszichológia elméleteit felhasználva az ellentmondások értelmezhetővé és érthetővé válnak.

Ma már a magyar iskolákban is számos olyan felmérést végeznek, amelyeknek az a célja, hogy megállapítsák, milyen mértékben sajátítják el a tanulók a tantervi anyagot. Mi itt elsősorban nem arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan tudják a tanulók felidézni azt a tudást, amit tanítottunk nekik. Az iskolai oktatás eredményességét tágabb perspektívából vesszük szemügyre, az iskolában elsajátított tudás érvényességét tesszük mérlegre. Azt vizsgáljuk meg, betölti-e az iskola küldetését, valódi működése összhangban van-e deklarált missziójával és a társadalom legáltalánosabb elvárásaival. Nemcsak azt kérdezzük, megtanulják-e a gyerekek, amit tanítunk nekik. A tanulók tudásának elemzésén keresztül inkább arra próbálunk következtetni, vajon azt a tananyagot tanítjuk-e az iskolában, aminek maradandó hatása lesz, és úgy tanítjuk-e, hogy az olyan tudást eredményezzen, amit az iskoláktól elvárnánk.

Az iskolai oktatás a világ sok országában küzd a válság bizonyos jelenségeivel. Az e könyvben bemutatott problémák sem csak a magyar iskolarendszer sajátosságai. Vannak azonban az iskolai oktatásunknak olyan vonásai, pozitívak és negatívak egyaránt, amelyeket a magyarországi társadalmi fejlődés, az elmúlt évtizedek politikai viszonyai is befolyásoltak, és még hosszabb ideig éreztetni fogják hatásukat. Ezek közül a sajátos körülmények közül témánk szempontjából a tudományok aránytalan fejlődését, a modern társadalomtudományok háttérbe szorulását érdemes megemlíteni. Ez tette lehetővé egyrészt azt, hogy az iskolák magas óraszámban és egy bizonyos szempontból kiváló színvonalon taníthassák a természettudományokat, másrészt viszont a pedagógiai és pszichológiai szempontok kisebb szerepet kaptak. Így például kevesebb szakszerű elemzés látott napvilágot az iskolában keletkezett tudás iskolán kívüli használhatóságával, értékével, erényeivel és hiányosságaival kapcsolatban.

Ezeknek a problémáknak az elemzése különösen időszerű akkor, amikor napirenden van az iskolarendszer működésének teljes átalakítása, az iskola által közvetített tudás átfogó felülvizsgálata. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy az iskolai tudás természetének meg nem értése, a problémák valódi gyökerének fel nem ismerése miatt keresztülvitt átgondolatlan változtatások éppen azt rontják el, amiben iskoláink jók, anélkül, hogy közelebb vinnének a valódi hiányosságok kiküszöböléséhez.

Vajon meg lehet-e oldani a magyar iskolai oktatás akut problémáit, ki lehet-e küszöbölni felismert hiányosságait úgy, hogy közben ne veszélyeztessük a kiemelkedő eredményeket? Fenn lehet-e tartani a természettudományi tudás közvetítésének magas színvonalát úgy, hogy közben a tudás hasznosítására, a gondolkodás fejlesztésére is nagyobb hangsúlyt fektetünk? Csodákra nem számíthatunk, erőforrásaink végesek. A tudás természetének alaposabb megismerése azonban, úgy tűnik, a még kihasználatlan lehetőségek egyike.

Amikor bemutatjuk a tudás különös hiányosságait, nem a gyerekek butaságának vagy a tanárok eredménytelenségének kipellengérezése a célunk. Éppen arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezek az ellentmondások az emberi gondolkodás természetét és az iskolai oktatás módszereit tekintve szinte szükségszerűek. Feloldásukra nincsenek könnyen és gyorsan alkalmazható receptek, de a pedagógiai és pszichológiai kutatások eredményei alapján azért annyit már tudunk, merre kellene elindulnunk ahhoz, hogy hosszabb távon ezek a problémák enyhüljenek.

Az utóbbi néhány évtizedben a pszichológia a tudás természetéről, a képességek elsajátításáról, működéséről olyan mennyiségű új ismeretet halmozott fel, hogy annak értelmezésével az oktatáselmélet kutatói alig tudnak lépést tartani. A tantervek készítésében, az elsajátított tudás értékelésében, a tanítás gyakorlatában való alkalmazás lehetőségeinek megtalálásában világszerte nagy a fáziskésés. Nálunk ezt a lemaradást számos ok csak tovább növelte, így ma különösen sok új ismeretnek kellene bekerülnie a fejlesztő szakemberek tudásbázisába. Egyik feladatunknak azt tartjuk, hogy a vizsgálat témaköreihez kapcsolódva kitekintést adjunk az adott terület irodalmára is.

Ebben a könyvben az iskolai tudásnak egy sajátos, ámde a tantervekben és a tanításra fordított idő tekintetében is meghatározó szeletével, a kémiával, fizikával, biológiával és matematikával foglalkozunk. E tárgyak kiválasztását nem elvi szempontok indokolják. Inkább arról van szó, hogy a természettudományos tudást konkrétabbnak, egyszerűbben megragadhatónak, könnyebben mérhetőnek gondoljuk, mint a műveltség más, elsősorban a humán tárgyak keretében megszerezhető komponenseit. Ilyen szempontból e tantárgyak alkalmasabbak bizonyos oktatáselméleti kérdések elemzésére, a természettudományok tanításának aktuális gondjai pedig rendkívül időszerűvé teszik e kérdések vizsgálatát. Terveink szerint a természettudományi tudás kutatása során szerzett tapasztalatokat később a humán műveltség elemzésében is hasznosíthatjuk.

A könyv középpontjában álló felmérés azokból a József Attila Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékén végzett korábbi kutatásokból nőtt ki, amelyek egyrészt az iskolában megszerzett tudás értékelésére, mérőeszközök, tesztek kidolgozására, másrészt pedig a képességek szerkezetének és fejlődésének feltárására irányultak. Azokban a fejezetekben, amelyeknek a korábbi évekre visszanyúló előzményei vannak, építünk a megelőző vizsgálatok adataira is. Az itt közölt eredmények egy részét tudományos, szakmai folyóiratokban már publikáltuk, az egész vizsgálat átfogó bemutatására azonban e könyvben kerül sor először. Meggyőződésünk, hogy ezek az eredmények olyan összefüggésekre világítanak rá, amelyek nemcsak az adott kérdések kutatóit, a specialistákat érintik, hanem szélesebb körű szakmai érdeklődésére is számot tarthatnak. Ezért, bár az összes elemzést a tudományos kutatás szigorúbb követelményeit figyelembe véve végeztük el, az eredmények bemutatásakor törekszünk az egyszerűbb és szemléletesebb megoldásokra. Az eredmények további értelmezését segítendő, a függelékben röviden összefoglaljuk az alkalmazott statisztikai technikák lényegét.

Az egyes fejezetek különböző oldalról mutatják be az iskolai tudást, vagy általánosabban fogalmazva az iskola hatását a tanulók tudásának, a tudás egyes összetevőinek alakulására. Szándékaink szerint a fejezetek önállóan is értelmezhető egységet alkotnak, ezért bizonyos eredmények és következtetések több helyen is előfordulnak, nem feltétlenül törekedtünk az átfedések kiküszöbölésére. Mindamellett a fejezetek számos ponton egymásra is hivatkoznak, és a különböző megközelítések csak együttesen alakítanak ki egy teljesebb képet.

Vizsgálatunk bemutatásával többféle módon szeretnénk az iskolai oktatás fejlődését segíteni. Egyrészt eredményeink alapján sokféle következtetést fogalmazhatunk meg arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a tanítás gyakorlatát javítani. Másrészt fontosnak tartjuk azt is, hogy hasonló vizsgálatokhoz, helyi, iskolai, városi vagy regionális elemzések lebonyolításához mintát adjunk. Ezért a függelékben közöljük az összes tesztet, feladatlapot, és támogatjuk azok további használatát minden olyan esetben, ahol szakszerű alkalmazásuk feltételei adottak. Végül szeretnénk az itt bemutatotthoz hasonló, újszerű, eredeti kutatások kibontakozását inspirálni, további új vizsgálati eszközök készítését, és módszerek kidolgozását vagy magyarországi meghonosítását bátorítani.

Felmérésünk adatfelvétele és a kézirat elkészítése között kerültek nyilvánosságra azoknak a nemzetközi vizsgálatoknak az eredményei, amelyek szerint vezető pozícióinkat nagyrészt elveszítettük. Az a tény, hogy a matematika és a természettudományok terén a résztvevő országok közel harmadában a tanulók teljesítményi jobbak voltak, mint nálunk, sajnálatos aktualitást ad könyvünknek. Ma már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a nemzetközi szakmai közvéleményben átértékelődnek a tudás minőségével kapcsolatos nézetek. Az új helyzetben való felhasználás készsége, a tágabb értelemben vett hozzáértés, a kompetencia egyre nagyobb figyelmet kap, míg az a fajta szaktárgyi tudás, amellyel a mi tanulóink elismerést vívtak ki, fokozatosan leértékelődik.

E könyv létrejöttében jelentős szerepet játszott az az egy év, amit Stanfordban, a Center for Advanced Study in the Behavioral Sciences-ben töltöttem. Egy másik perspektívából tekinthettem a magyar iskolarendszerre, és a két kultúra összehasonlító elemzése, az amerikai kollégáimmal folytatott beszélgetések egyaránt befolyásolták a vizsgálat koncepciójának kialakítását. Az egyetem kiváló könyvtára és a Center informatikai szolgáltatásai sokat segítettek a könyv témaköreivel kapcsolatos kutatások áttekintésében. Nem lehetett volna azonban munkánk eredményes anélkül az intenzív elektronikus levelezés és elmélyült eszmecsere nélkül sem, amelyet közben kollégáimmal, e kötetben szerzőtársaimmal folytattunk. Köszönettel tartozom B. Németh Máriának azért a figyelmes és kitartó kutatásszervező munkáért, amelyet a program lebonyolítása során végzett, valamint Vidákovich Tibornak, aki távollétem alatt az itthoni munkák irányításában segített.

Munkánk során számos kollégánktól kaptunk hasznos javaslatokat és a kézirat korábbi változatait elemző észrevételeket. Ezúton külön is szeretnénk köszönetet mondani Nagy Józsefnek, aki nem csupán e könyv anyagához fűzött megjegyzéseivel, hanem a sok éves szakmai együttműködés és együttgondolkodás révén is hatást gyakorolt tevékenységünkre. Köszönjük Czachesz Erzsébetnek és Pukánszky Bélának a könyv előtanulmányaihoz és korábbi szövegváltozataihoz fűzött észrevételeit is.

A könyv alapjául szolgáló felméréseket az Országos Tudományos Kutatási Alap (TO18577 sz. kutatási program) támogatásával végeztük. Az adatgyűjtéshez és adatelemzésekhez felhasználtuk a JATE Pedagógiai Tanszéke mellett működő Magyar Tudományos Akadémia Képességkutató Csoportjának infrastruktúráját.

Köszönjük mindazoknak az iskoláknak, az iskolák igazgatóinak, tanárainak, tanulóinak a támogató együttműködését, akik a vizsgálatban részt vettek.
 

Szeged, 1997. november.