A képességek fejlődése mindig az egyes egyének fejlődése, alapvetően az idő változásával az egyéneken belül bekövetkező (intra-individuális) változások sorozata. Ennek megfelelően a fejlődés feltérképezéséhez az egyéni változások nyomon követésére van szükség. A humán fejlődés tanulmányozásában azonban ennek az alapelvnek a következetes megvalósítása számos módszertani, technikai (továbbá etikai, szervezési és kutatásfinanszírozási) problémát is felvet.
Az longitudinális (hosszmetszeti), tehát követéses jellegű vizsgálatok ezért a pszichológia történetében is meglehetősen ritkák, különösen a sok évet átfogó kutatásból van kevés. Pedig bizonyos kérdések megválaszolásához elengedhetetlenek.
A személyes, egyedi változások követésének nehézségei miatt, a problémák áthidalására alakult ki a keresztmetszeti (cross-sectional) vizsgálatok módszertana. A keresztmetszeti vizsgálatok során nem ugyanazoknak a személyeknek a változásait regisztráljuk, hanem egy adott időpontban (vagy egymáshoz közeli időpontokban) a fejlődés különböző fázisában levő (vagy általában különböző korú) egyéneket vizsgálunk meg. Az adataink azonban ilyenkor már inter-individuális különbségeket tükröznek, azaz a fejlődést ilyenkor már nem közvetlenül vizsgáljuk, hanem arra közvetett úton következtetünk.
Longitudinális módszerrel, az inter-individuális változások követésével akár egyetlen egyén megfigyelésével fejlődési adatokhoz juthatunk. A keresztmetszeti vizsgálathoz azonban mindig több egyén megfigyelésére van szükség, a fejlődésre vonatkozó következtetések mindig további kimondott, vagy hallgatólagosan elfogadott feltételezésekre épülnek.
Ha a fejlődést keresztmetszeti vizsgálattal kívánjuk becsülni, kétféle hibát követhetünk el. Az egyik a szisztematikus hiba, aminek az előfordulására számíthatunk. Lehet azonban egy véletlenszerűen jelentkező hiba is, amit kohorsz-effektusnak neveznek. Ez azt jelenti, hogy lehetnek olyan speciális hatások, amelyek csak egy-egy generációt érnek, jelentősen meggyorsítva vagy lelassítva annak fejlődését. A népesség tudásában bekövetkező változások mindamellett szoros kapcsolatban állhatnak az iskolarendszer fejlődésével, teljesítőképességének javulásával. Ezt a fejlődést az azonos korú tanulókkal több éves különbséggel elvégzett vizsgálatok révén lehet felmérni. Az angol nyelvű terminológia ezt a fejlődést nevezi progressziónak, haladásnak (educational progress). Ha a képességeket is rendszeresen felmérnénk azonos módszerekkel, akkor ezt a fajta progressziót - a populáció fejlődését - a képességekre vonatkozóan is kiszámíthatnánk. A progresszió, ha azt megfelelő módon a képességek keresztmetszeti felmérésének eredményére, az átfogott évekre vetítjük, akkor pontosan megegyezik a keresztmetszeti és hosszmetszeti felmérések eredményeinek a különbségével. Ezeket az összefüggéseket a 4. ábrán szemléltetjük.
Az ábrán, amely egy realisztikus, valódi keresztmetszeti felmérés adatai alapján készült fejlődési folyamatot mutat be, megrajzoltunk egy longitudinális felmérés hipotetikus görbéjét is. A hosszmetszeti mérést ábrázoló görbe annak a meglehetősen túlzó feltevésnek az alapján készült, hogy a progresszió évi egy százalékpont. Ha tehát a negyedik évfolyamos mintát longitudinális vizsgálattal követnénk, az egy év múlva egy, két év múlva kettő stb. ponttal múlná felül a keresztmetszeti felméréssel nyert adatokat. A tizenkettedik évfolyamig ez a különbség nyolc pontot adna. Ha tehát nyolc év múlva megismételnénk a méréseket, a számított progresszió nyolc pont lenne.