1. De Bono módszere a gondolkodás tanítására (CoRT)
  2. Lipman: filozófia gyermekek számára
  3. Feuerstein: 'Instrumental Enrichment'
  4. Stratégiai képességek fejlesztése
  5. Klauer induktív gondolkodást fejlesztő programja
De Bono módszere a gondolkodás tanítására (CoRT)

A program elnevezése, a CoRT, a fejlesztő program elterjesztésére alapított, az angliai Cambridge-ben 1969 óta működő szervezet nevéből (Cognitive Research Trust) származik. A CoRT program mögött nem áll egy kidolgozott pszichológiai elmélet, legalábbis de Bono nem fordít figyelmet arra, hogy módszerét tudományosan megalapozza. Bár használ bizonyos pszichológiai terminusokat, és az általánosságok szintjén homályos utalásokat tesz bizonyos, a pszichológiában is tanulmányozott jelenségekre, a fejlesztés alapelveit többnyire közérthető metaforák, analógiák, példák segítségével fejti ki.
A gondolkodás általa hangsúlyozni kívánt jelenségeit könnyen megjegyezhető szabályokba foglalja össze, (például az "adj neki nevet" a megértés egyik módja), majd ezekből ugyancsak könnyen azonosítható csoportokat alkot, például "A megértés öt módja", "A tévedés öt formája" stb.
A gondolkodás fejlesztését szolgáló gyakorlatok nem kapcsolódnak az iskolai tantárgyakhoz, ehelyett inkább a hétköznapi helyzetekhez közelálló szituációkban a gondolkodás folyamataira és a döntéshozatalra koncentrálnak. Az eredeti program főleg 9-11 éveseknek szólt, de később a fiatalabbaknak és felnőtteknek szánt változatait is kidolgozták.
A CoRT hatékonyságát többször megvizsgálták. De Bono szerint a programtól nem kell elvárni, hogy az elsajátított gondolkodási készségek olyan területeken is érvényesüljenek, mint például az intelligenciatesztek megoldása. Hatását inkább olyan szituációkban kell ellenőrizni, mint amilyenekben a fejlesztés is történt. Az így elvégzett kísérletek rendre azt mutatták, hogy a programban résztvevő gyerekek szignifikánsan jobban teljesítettek, mint a kontrollcsoport tagjai.

Lipman: filozófia gyermekek számára

Átmenetet jelent a Matthew Lipman által kidolgozott gondolkodásfejlesztő program: a tartalomtól, tananyagtól független, a gondolkodást közvetlenül tanító módszerek és a tananyagokba ágyazott képességfejlesztés között létesít egyfajta átmenetet. Az általa javasolt módon a gondolkodást az iskolai keretek között, mintegy tantárgyszerűen lehet tanítani, és egy iskolai diszciplína, a filozófia szerepel a program nevében, itt mégsem a hagyományos értelemben vett, de még csak nem is egy megreformált filozófia tanításáról van szó. A filozófia ugyanis nála egy olyan tantárgyként jelenik meg, amelynek középponti célja a gondolkodás tanítása. A gondolkodás tanítása tehát nem "beágyazódik" a filozófiaoktatásba, vagy integrálódik azzal, hanem ami szerinte a program keretében történik, az maga a gondolkodás tanítása.
A filozófiát azért tartja megfelelő nyersanyagnak a gondolkodás fejlesztéséhez, mert egyrészt a filozófia megmutatja az emberi gondolkodás legrégibb és egyben legkifinomultabb formáit, másrészt a gyerekek természetes kíváncsisága miatt gondolkodásuk hasonló a filozófusok gondolkodásához. A gyermekek, bár leegyszerűsítve, és a saját gondolkodási szintjükön ugyan, de ugyanazokra a kérdésékre (például az igazság, a jog, a méltányosság, a szabadság, a személyes identitás) keresik a választ, mint az emberiség legjelentősebb filozófiai gondolkodói. Nem kell tehát mást tenni, mint sorra venni a filozófia nagy problémáit, és a gyerekeket olyan helyzetbe kell hozni, hogy azokat megvitathassák, azokon gondolkodhassanak.
Lipman programja eredeti formájában teljes egészében az írásbeliségre épül, tehát olyan előzetes tudást követel meg, amelynek a tanulók egy része nincs a birtokában. Elsősorban a fiatal serdülőkorú gyermekek számára ajánlották a programot, akiknél ez a feltétel többnyire teljesül, és, hogy az olvasásmegértés színvonala ne befolyásolja túlságosan alkalmazhatóságát, a felhasznált szövegek meglehetősen egyszerűek. Történtek kísérletek arra is, hogy az alapvető elgondolásokat egészen fiatal gyermekekkel, például óvodáskorúakra alkalmazzák, ahogy az olvasási képességek hiányát a tanári elbeszélés pótolja.
Az "filozófia gyermekek számára" program hatékonyságát ugyancsak sokféle vizsgálatnak vetették alá mind kidolgozói, mind pedig a fejlesztőktől független kutatók. A fejlesztő kísérletek tipikusan fél évtől egy évnyi időtartamúak voltak. A kísérletek szerint a fejlesztő programban résztvevő tanulók olvasásmegértése jelentősen javult, a tréning kimutatható hatást gyakorolt a tanulók matematikai eredményeire, bizonyos következtetési készségekre és a kreatív gondolkodásra, különösen a fluencia faktorra. Ugyanakkor a különböző kísérletek során azt is tapasztalták, hogy a program hatása erősen tanárfüggő, a különböző tanárok osztályainak eredményei között jelentős különbségek alakultak ki.

Feuerstein: 'Instrumental Enrichment'

Nem túlzás azt állítani, hogy a Feuerstein munkatársai által kidolgozott IE az egyik legnagyobb világkarriert befutott, és valószínűleg a legtöbb tanulóhoz eljutott módszer. Mint az értelmi képességek közvetlen, tartalomtól független fejlesztését megcélzó program, talán a legkidolgozottabb is. Jól mutatja az ilyen programok esetleges erényeit, de magán viseli azok összes hátrányait is.
A fejlesztő program eredeti formájában 15 modulból áll, melyeket Feuerstein eszközöknek (instruments) nevez. Az elnevezés itt Feuersteinnek arra a nézetére utal, hogy a feladatok csupán eszközök a felhasználó tanár kezében, ezért nem annyira a konkrét tartalmuk a lényeges, mint inkább az a mód, ahogyan a tanárok használják azokat. Mindegyik modul bizonyos típusú, "papír-ceruza" jellegű feladatok sorozatából áll. A feladatok megoldása kb. egy órányi munkát jelent a gyerekeknek, és optimális esetben heti három-öt foglakozásra kerül sor. Az egész fejlesztő program két-három évig tarthat. A feladatok tartalom, illetve kontextus-függetlenek.
Ha a program fejlesztő hatását nézzük, az eredményeket úgy összegezhetjük, hogy nem javultak jelentősen a kísérletben részt vevő tanulók olvasási vagy matematikai képességei, és nem következett be kimutatható változás általános értelmi képességeikben sem. Ugyanakkor a tanárok arról számoltak be, hogy javultak a tanulók kommunikációs képességei, szívesebben vettek részt az iskolai munkában.

Stratégiai képességek fejlesztése

A "képességek feletti képességek" gondolata, az hogy a képességek hatékony használatának "stratégiai jelentőségű" képességei külön csoportot alkotnak, és így fejlesztésük ígéretes lehet az általános értelmesség növelése szempontjából, meglehetősen régi elgondolás.
Dansereau rendszere jól reprezentálja a tanulási stratégiáknak azt a szemléletét, amely alapján számos tanulást tanító, a tanulási stratégiákat fejlesztő kurzust és tréninget dolgoztak ki. A legtöbb konkrét tanulási stratégia a tankönyvek szövegéből való tanulásra javasol módszereket. Ilyen például Robinson (1946) már klasszikussá vált SQ3R technikája. A betűszó a tanulás öt fázisának angol nevére utal (Survey, Question, Read, Recall, Review). Hasonló tanulási stratégiákat fejlesztő programok kidolgozását mutatja be Weinstein és Underwood (1985), de nem csak önálló tantárgyként, hanem más tantárgyakkal összekapcsolva is javasolják a tanulás tanítását.
A stratégiai képességek fejlesztése átmenetet képez a tanulás tanítása felé. Ebben az értelemben közel áll a tanulási potenciál fejlesztésére irányuló programokhoz. Ezen a szálon eljuthatunk az induktív gondolkodás fejlesztéséig is. Nagyon sokan ugyanis a tanulás készségeit az induktív gondolkodással hozzák kapcsolatba, vagy egyenesen azzal azonosítják.

Klauer induktív gondolkodást fejlesztő programja

Az induktív gondolkodás fejlesztésére dolgozott ki gyakorlatrendszert Karl Josef Klauer, az Aacheni Egyetem professzora. Hasonlóságot mutat Klauer programja az IE-vel annyiban, hogy ebben az esetben is egy általános képesség áll a fejlesztés középpontjában, továbbá itt is tartalomtól független fejlesztő gyakorlatokat használnak. Klauer rendkívül sokoldalúan képzett kutató, programját a modern tudományosság normái szerint fejlesztette ki. A program mögött az induktív gondolkodás részletesen kidolgozott modellje áll, a vizsgálatokat számos független kutató szigorúan ellenőrzött feltételek között megismételte és az eredményeket referált tudományos folyóiratokban közölte.
Klauer szerint, bár az induktív gondolkodás folyamatainak sokféleségét nem lehet pontosan leírni, lehet olyan elméleti modellt alkotni, amelyik e kognitív rendszer központi részét, alapvető folyamatait definiálja. Elméleti modellje szerint az induktív gondolkodás lényege szabályszerűségek megtalálása.
A fejlesztő rendszert három különböző életkori csoportra készítette el, ezek a fejlesztő eszközök a hozzájuk tartozó ismertetésekkel együtt a Hogrefe kiadó gondozásában jelentek meg. Mindhárom fejlesztő program színes papírlapokból áll, a lapokon képekkel, ábrákkal, szavakkal, amelyek megtestesítik a fejlesztő struktúrát. A "Denktraining für Kinder I" (Klauer, 1989a) nemverbális feladatokat tartalmaz és az 5-8 éves korosztályt célozza meg. A "Denktraining für Kinder II" (Klauer, 1991) a 10-13 év közöttieknek szól, és már feltételezi, hogy a gyerekek tudnak olvasni, így a fiatalabbaknak szóló programhoz képest ebben megjelennek a szavakat, szövegeket tartalmazó feladatok is. Míg az első két feladatrendszer az áltagos fejlettségű gyerekek számára készült, a "Denktraining für Jugendliche" (Klauer, 1993a) a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók igényeit szolgálja, kompenzáló jellegű, fejlődésbeli lemaradásaikat kívánja pótolni.
A programok mindegyike 120 feladatból áll, amelyeken az egyszerűbbtől a bonyolultabbak fele haladnak végig a tanulók. A feladatok tíz foglalkozásra vannak elosztva, így egy alkalommal átlagosan 12 feladatot oldanak meg. A foglalkozások alapvető módszere az irányított felfedezés, ami azt jelenti, hogy a gyerekek annyi - egyénenként változó mértékű - segítséget kapnak a tanártól, amennyi ahhoz szükséges, hogy biztosan meg tudják oldani a feladatot.
A program fejlesztő hatását általában három szempontból vizsgálják: (1) a kísérleti csoportok fejlődése a kontroll csoportokkal összehasonlítva, (2) az elért eredmények tartóssága és (3) a fejlesztés hatásának érvényesülése más területeken. A kísérletek szerint a tréning hatása mindhárom szempontból elfogadható.
Az induktív tréning hatását megvizsgálták például a matematika, az idegen nyelvek, a nyelvtan, a fizika és néhány egyéb tananyag tanulására, a hatás mértéke általában 0,4 körül alakult. Még a helyesírás tanulásában is sikerült kimutatni az induktív tréning pozitív hatását (Klauer, 1993).